Figyelem! Az oldal folyamatos fejlesztés alatt áll!
Bevezető
1997-ben alapított gyűjteményem jelenleg rádió vevőkészülékekből és kazettás magnókból áll. Készülékeim nagy része a szobámban foglal helyezt, bár az egyik lemezjátszós hifitorony és néhány csöves rádió a nappaliban illetve az étkezőben lakik.
A "kollekcióban" Zsebrádiók, táskarádiók, hordozható magnók, rádió-magnók, walkmanek, kazettás diktafon, mutatóba pedig egy-egy CD-s rádió-magnó és négy darab régi televízió is megtalálható.
Bár a múlt század ötvenes éveitől kezdve egészen 2010i-ig majd' minden korszak képviselteti magát, a legtöbb nálam megtalálható készüléket a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években gyártották. A legutóbbi évtized "gyermekei" sokak számára nem képviselnek értéket, hiszen nem olyan rég még használták őket, és sok ember emlékezetében a nyávogó, élvezhetetlen hangú magnók, illetve lejátszhatatlan kazetták élnek.
Ezzel együtt és ennek ellenére a gyerekkorom a nyolcvanas-kilencvenes években gyártott hordozható rádió-magnók bűvkörében telt, nagyon sok helyen lehetett látni különböző külsejű és életkorú magnókat, és akkoriban még a boltok polcain is ilyenek sorakoztak.
Hogyan, miért?
Visszaemlékezéseim szerint a kazettás magnó kezelését már idejekorán elsajátítottam. Hároméves korom körül tudtam kezelni életem első saját magnóját, ami egy világoskék színű, gyerekeknek szánt darab volt, ugyanakkor azt is tudtam, hogy apám nagy, kétkazettás Lasonic magnóján melyik gomb mire való. Utólag visszaemlékezve már akkor is előszeretettel rajzoltam hordozható rádiómagnókat, bár érdekes módon mndegyik hangszórója elé ugyanolyan rácsot rajzoltam, és később sem jeleskedtem a rajz nevű tantárgyból...
Következő emlékem, hogy ötéves koromban az akkor nemrégiben kapott MK 3000-es magnót kezeltem, teljesen egyedül. Persze ma már ez nem tűnik nagy dicsőségnek, hiszen a hároméves gyerekek már a DVD-lejátszót nyitogatják...
1996 január 1-jén, pontosan a nyolcadik születésnapomon megkaptam életem első kétkazettás (Sharp) magnóját, amit utána még közel 12 évig használtam.
Azonban a tényleges gyűjtőszenvedélyem csak 1997-ben, az akkor félretett, használaton kívüli kisrádiók "birtokbavételével" kezdődött. Ezekhez hamarosan csatlakoztak apám szerzeményei, amik különköltözése utén kerültek elő a dobozok mélyéről. Akadt köztük táskarádió, walkman, középhullámú rádió, de főként kisméretű darabok voltak.
1997 nyarán, a bolhapiacon vásároltam első Sokol rádiómat, amit pontosan négy hét múlva egy margitszigeti padról loptak el, amikor mintegy másfél percnyi időre beszaladtam a bokorba kisdogomat elvégezni. (Akkor vettem először és utoljára Duracell elemet, azóta soha.)
A szomorú incidens után apám egy hónap múlva már három másik Sokot is kerített helyette, és inentől kezdve valóban nem volt megállás, és nincsen létszámstop ma sem. Jelen pillanatban nem csak a szobámban, de az étkezőben, illetve a nappaliban is ki van állítva egy-egy mutatósabb rádió.